Joós Judit blog válogatás – Gondolataim

Kapcsolatok – Motivációk

Törekszünk az együttlétre, az elszigeteltség megvisel…
Sokan teremtünk önmagunknak tudatosan vagy tudattalanul, olyan közeget amiben “otthon” vagyunk. Ez lehet a család, nagyobb közösség, valamilyen különleges céllal, létrehozott csoportok.
Mind azt a célt szolgálják hogy az a bizonyos “jó érzés” megjelenjen bennünk.
De mi is ez a jó érzés, ha valakivel, valakikkel találkozol és  a működésed érezhetően megváltozik? Mitől változik meg? Mitől válsz egyszerre motiválttá?
A viselkedésünk a kapcsolatokra való törekvésünk, azokban való feloldódásunk motivációra való érzékenységünk, alapszinten bennünk rejtőzik.
Hosszan tartó motiváció nélküli életünk lapos, szürke területre változik, ezért folyamatosan keressük a motiváló tényezőket, melyeket társas kapcsolatokban találunk meg.
Agyunkban megjelennek fontos  speciális ingerület átvivő anyagok (dopamin,oxitocin,és az endogén opioidok) hatására működésbe lép a motivációs rendszerünk, melyekkel egy boldog,teljes, érzést és működést élünk meg.
Itt jön képbe a jó kapcsolat, a gyengédséggel, szeretettel megélt kapcsolat jelentősége, a csoportokban megélt elismertség megismerése, a kölcsönös odafigyelés, elfogadás érzése, vagyis a közös, társas rezonancia és az együttműködés. 
Ha hosszú időn keresztül meghiúsulnak a társas kapcsolataink az agy motivációs rendszere összeomlik, eltűnik belőlünk a motiváció, kíváncsiság, a hajtóerő a cél elérésének  izgalma.

Miért fontos ez?
Törekvésünk arra hogy jó társaságban legyünk, hogy közös céljaink legyenek, hogy elismerve legyünk, hogy szeressenek, életbemaradásunk alapköve.
A szeretet megélésére kimagasló reagálása van motivációs rendszerünknek, amely lehet baráti vagy szerelmi kapcsolódás, fő eleme a  két ember közötti rezonancia és az egy közösségbe való tartozás.

Megélem tánccsoportjaimban, vagy a vezetett szupervízióban, a közös munkán kívül, a nevetés, a humor hatását, amely mindig megadja azt az érzést, hogy teljesebben tudok élni.
Ehhez kapcsolódik a  táncunk, a 20 év alatt létrehozott folyamatosan bővülő táncos közösségünk, amit ma már tudok, hogy milyen indíttatásból hoztam létre és amit ma is az összetartozás élménye a közös rezgésünk  tart működésbe.

Összetartozós, tartós kapcsolódásos, együttműködős és ami fontos dopaminban és oxitocinban gazdag együttműködést kívánok !

ATS® kezdőknek avagy a zárt lapocka titka…

Arra gondoltam, hogy leírom néhány megfigyelésemet, gondolatomat, azoknak a leendő táncosoknak, akik mostanában szeretnének, – vagy már jelentkeztek is-,  az óráimra, hogy milyen elképzelés mentén haladok, haladunk egy kezdő /basic/ ATS® tánc oktatásakor.

Kezdő órák nekem arról szólnak, hogy nagyon sok alap táncelemet gyakorlunk azután hogy, megtaláljuk, megérezzük a helyes tartást, táncunk közben.

Nem könnyű dologról van szó, ha a jó testtartásról beszélünk.

Testünk árulkodik az életünk során felvett, magunkra pakolt terhekről és arról is, ha ezt hagyjuk érvényesülni.

A próbaterem, szó szerint próbaterem, ahol ezt a terhet megpróbálhatjuk lerakni és így a tükörbe nézni.

Milyen érzés ez ?

Mit gondolok magamról ?

Mi a saját magamról alkotott hiedelmem?

Nem elég ezt a megváltozott testhelyzetet csak egy kis időre felvenni és utána vissza görnyedni, testi, lelki értelemben a régi pozícióba, hanem ezt MEG kell TARTANUNK .

Ebben a pozícióban kell elsajátítani a táncelemeket.

Nagy feladat, mert sokan kezdőként rádöbbenünk, hogy mennyi bezárt ajtó, van testemben, de a lelkemben is.  Amíg ezt nem fedem fel magamban, amíg ezeket az ajtókat nem nyitom meg addig nehéz lesz a tánc is.

Testem és lelkem között összeköttetés van.

Nekem mint a tánc oktatójának erre rá kell tudnom látni, természetesen először önmagam megismerésével, feltérképezésével.

Tapasztalásom a tánc oktatásában az elmúlt húsz év alatt, – és gondolom az engem követő fiatalabb generáció is ezt fogja megélni-, hogy ez az ATS® tánc aminek értője vagyok, nagyon sok érzést felszabadít egy nőben.

De emellett,mozgásunk, táncunk rásegít arra fegyelemre hogy kiegyensúlyozottan használjam a testem.

Egyensúlyba kerülni a testemben, egyensúlyban kerülni  tánc közben, egyensúlyt megtalálni az életemben.

Persze ezeket a kezdeti tánc órákat, ne vegyétek egy szomorúan komoly foglalkozásnak!

Komolyak vagyunk abból a szempontból, mert fontosak vagyunk önmagunk számára!

Sok nevetés, akár önmagunkon is.

Először ügyetlenkedünk, aztán jön az a mondat “hogy nem tudom én ezt megcsinálni”, aztán haarosan érkezik az a mondat, “de jó! ezt tudom” !

És még a tükör is pozitívan visszajelez! Nem beszélve társaink befogadó, elfogadó attitűdjéről…

Ha tematika szempontból nézünk a kezdő órákra akkor, számos tartásgyakorlat, sok alap táncelem használat a jellemző, amit személyes instrukciókkal látok el, vagy követéses formában próbáljuk sokszor és sokszor! :)

Ne feledjük, itt már dolgoznak az agyunkban a tükörneuronok…

A kezdő óráknak azonos a szintje, nem épülnek egymásra, tehát becsatlakozni lehetséges egy bizonyos idő intervallum között.

Itt még nincs csoportos haladás, a táncos egyéni haladására koncentrálok.

Az óra vége felé mindig táncolunk valamit közösen. Csak úgy…

Így nyer értelmet a megtanult mozdulatunk.

Szeretném, hogy körvonalazódjon, hogy az ATS® TÁNC nem csak táncelemekből áll !

Számomra ez az egyik legszebb időszak!

Látni hogy nyílik ki egy virág…

 

ws

Az ATS® röviden…  Egy kis hiánypótló

ats

ats

Még tartanak workshopok, hamarosan a nyári tánctáboraink is beindulnak, és egyre több ATS®
táncot láthatunk, láthatnak a nézők, különböző  színpadokon.
Aki még csak nézi, ezt a táncot nem biztos hogy mindent ért belőle, sőt biztos, hogy nem ismeri igazán. Érdekes, izgalmas tánc ez a mi ATS® stílusunk!
Kell hozzá, tánctudás,ami a legkönnyebben elsajátítható sok gyakorlással a technikai részből.
Szükséges hozzá “fej”, figyelem, elfogadás, gyors alkalmazkodás, bizalom és az egónk elengedése, amikor más vezeti a csapatot. Igazi csapatmunka szükséges.
Jó kapcsolatok kellenek a csapatban, mert a szemkontaktus folyamatos megléte a legfontosabb ebben, a csoportos improvizációban.
Improvizációról beszélünk, amit komolyan kell venni és ez a legnehezebb de a legérdekesebb oldala a táncunknak.
Persze minden ATS® tánccsoport használ ATS® kombinációkat melyek az ő csoportjuk kedvencei, és minden táncosnak vannak kedvelt mozdulatai, mozdulatsorai amit a hosszú évek alatt összeszokott tánccsoport jól ismer már és jól használják is. Ilyenkor mondják azt a színpadi produkcióra,hogy ez szép “koreó” volt!
De, az ATS® táncosok tudják, hogy nem az !
Mert mi is nehéz ebben a csoportos improvizációban?
Az, hogy teljes figyelmemet a másik táncos, a vezető táncos és a csoportom felé kell irányítanom, úgy hogy az ne is legyen feltűnő a nézők számára. Maximálisan meg kell bíznom benne, maximális élességre kell állítanom a tükörneuronjaimat, hogy le tudjam képezni, utánozni pontosan azt amit vezető mutat.
Ha vezető vagyok akkor biztosan kell tudnom vezetni, jelet adni, felelősnek kell lennem a társammal és a csoporttal szemben.
Mindezt, ritmusban, sebességben, dinamikában azonosan létrehozni…
Ha táncunkban a dinamikára gondolunk elképzelhetünk, sok- sok erővonalat, ami mind a központba, vagyis befelé irányul. Ellentétben sok tánccal amelynek erővonalai kifelé irányulnak.

Az ATS® /American Tribal Style Bellydance®/ táncban, ezért vannak lassú és gyors tánclépések, elemek. Ezeket elkülönítve tanuljuk, tanítjuk és drillekben gyakoroljuk.
Ha az ATS® táncra ránézel 7 tisztán  megfogható, érzékelhető dolgot fogsz látni ami különbözik a többi táncstílustól (hastánc stílus):

  • Más kosztümöt viselünk
  • Más a test és kéztartásunk
  • Más zenére táncolunk
  • Vezér és Követő táncos/ok vannak közöttünk,ami mindig változik
  • Szóló csoport és “Kórus” látható a színpadon
  • Csak az ATS® ben használható, előírt mozdulatokat használjuk
  • Titkos jelzések, úgynevezett “kulcsok” vannak táncunkban

Táncunkban a gyors elemeknél mindig használunk ujjcintányért!
Ma már az ATS®-ben megkülönböztetünk úgynevezett Old school klasszikus mozdulatokat. E mellett megjelent már és Carolina Nericcio által jóváhagyott, ismert táncosok új mozdulatai is bekerültek a mozgás szótárba ez a New School.

A biztonságot adó csoport

 

Csoport

Csoport

Érdeklődve nézek az alakuló tánccsoportokra, újakra, régebbiekre.
Alakulnak, formálódnak mindig egy szellemiség köré.
Nézem és figyelem a csoportjaimat.. .Kezdők, középhaladók, haladók és fellépők szép csoportjai…
Mennyi idő telt el azóta, amióta az első kis csoportom megalakult!  Az első botladozó lépések szépsége most is felelevenedik bennem ahol, a kurzusra jelentkező nők, asszonyok, a számukra izgalmas tánc elsajátítása és egyben önmaguk felé elindultak. Ma is így van, így alakulnak a csoportok.
Elgondolkozom, hogy ebben, nekem mint csoport vezetőjének mi az indíttatásom, feladatom ? Mi az indíttatása aki csoportot szeretne önmaga körül?Azt gondolom, hogy el kell fogadnunk, tapasztalhatjuk, hogy egy csoport a külső világgal vagy egy másik csoporttal szemben, bizonyos közös állásfoglalása mindig kialakul a csoporttagok között.
Mellette, erős kontroll és hatalom igény kielégítője is lehet egy közös társulás.
Indíttatás lehet az is, – gyakran  megtörténik-,  hogy egyéni céljainkat, kontrolligényünket csak egy csoport tagjaként vagy vezetőként tudjuk megvalósítani, ezért sokan próbálunk csatlakozni egy csoporthoz vagy létrehozni csoportot önmagunk részére.Mindenesetre, annyira egyértelmű, hogy  csoportban szeretünk  megmutatkozni és ott életteli mozgásban lenni!
Mély archaikus rétegeket szólít meg bennünk az az érzés, hogy tartozunk valahová, hogy így biztonságban vagyunk!
De miért jó nekem a csoportban lenni?
Mert, jó tartozni valahová, egy együtt gondolkodó, vagy együtt mozduló közösségbe.
Mert, csökkenteni tudja az “odatartozás”, az esetleges egyedüllétből fakadó bizonytalanságomat.
Mert megélem a csoportban hogy van egy “státuszom”, és ezt minden csoporttag megéli, mert nem csak valakiről beszélünk általában, hanem “annak” a csoportnak a tagjáról, ahová tartozik.
Mert, ez bizonyos fokú önbecsüléssel jár.
Mert erőforrásként  működik a csoportom, ahol  a csoporttagok kölcsönös támogatása, elfogadása mindig megtalálható.
Mert szeretem a sajátos értékrendünket, hitvallásunkat, együtt rezgésünket..
Mert szeretem azt a munkát, energiát, időt, odafigyelést, amit arra szánok és szánunk közösen, hogy a csoporthoz tartozásunk működjön.
Amikor találkozunk az egy pillanatnyi élettér!